2013. június 28., péntek

konyhakerti HAUL

A blogolással a beauty bloggerek fertőztek meg, rajtuk keresztül próbálok képben maradni az internetes nyelvhasználatot illetően is. Korábban például sosem hallottam a SWACH, HAUL, OUTFIT, DIY elnevezéseket. Mondjuk nem igazán tudok azonosulni azzal, amikor majmoljuk az angol nyelvet, főleg, ha a magyarban is mindennek megvan a maga megfelelője, de hát haladni kell a korral. 

Ha jól értem a HAUL az, amikor valaki elmegy vásárolni és megmutatja mit vett. Vannak bloggerek akik  igyekeznek magyarul megfogalmazni ezt, pl. a "zsákmány" vagy "vásárfia" elnevezést használják, nekem ez szimpatikusabb.
Maga a tény, hogy valaki virtuálisan megosztja miket vásárol és mi motiválta ebben, tulajdonképpen nagyon hasznos a többi potenciális vásárló számára, mert ezeket a HAUL beszámolókat általában SWACH-ok is követik amik terméktesztek, értékelések. Ezek segítenek eldönteni, hogy érdemes-e a többieknek is beruházni egy-egy termékre. 

A beauty blogok világa valóságos kincsesbánya a reklámszakembernek, hiszen ennél életközelibb információforrást aligha talál a vásárlási attitűdök kutatásához és reklámfelületnek is ideális például kozmetikai cégek számára. Nekem viszont az is mindig eszembe jut amikor olvasom őket, hogy mennyi időt, energiát, pénzt képesek a nők feláldozni szépségük oltárán és azon is mindig megdöbbenek mikor látom hogy mások a vásárláson keresztül tapasztalnak meg olyan érzéseket, amikért egyébként nem kellene boltba menni. Én is igénylem a szép ápolt megjelenést, de az a szenvedély amit másokból "egy plázás nap" képes kiváltani, számomra teljesen idegen. 

Ma reggel - amikor a kis konyhakertemben bolyongtam - hirtelen az jutott eszembe, hogy most pont úgy mászkálok itt, mint a csajok a plázában. Nézegetem a növényeket mint a kirakatokat, hol mi érik, hogy néz ki, milyen illata van, megtapogatom a gyümölcsöt hogy megérett-e, ha megkívánom leveszem, vagy ott helyben megeszem :) Azzal a különbséggel, hogy nem kell sorba állnom és ami körülvesz mind-mind az enyém - ingyen!

És most megmutatom a mai konyhakerti HAUL-t : 

Egy nagy tál barack a férjem szüleinek :)
Egy kis tál málna magunknak :)
Jelképes mennyiségű borsó nekem, nasi gyanánt.
(Ennyit kegyeskedtek meghagyni a madarak.)

A nem ehető szekcióban (virágoskert) is akadt néznivaló: 

egy megkésett liliom
(a többiek mostanra elnyíltak)
az impozáns kerti jukka...
...és az elnyűhetetlen sásliliom

2013. június 26., szerda

anya játszik

Nagyon szeretem lakkozni a körmöm, talán azért mert nemrég szoktam le a körömrágásról.  Ez életem egyik legnagyobb diadala, hiszen itt magamat kellett legyőznöm és ez nehéz volt.

A leszokás óta azzal jutalmazom magam, hogy ápolgatom, cicomázom őket, gyönyörködöm bennük és lelkesen olvasom a témába vágó blogokat. :)

A Lovely Baltic Sand lakkjai elsöprő sikert arattak a körömlakk rajongók között, én sem maradtam ki belőle. Ez a lakk érdekes smirglis felületet ad a körömnek, mintha a nedves körmünkkel homokba nyúltunk volna, csak színesben, emellett csillogós is. Szerintem minden beauty blogon fellelhető róla kép és élménybeszámoló, például Bellala-nál és Mannánál , aki kreatívan tovább is gondolta ezt a projektet.
A játékos kedvem természetesen megint elragadott és beruháztam egy a narancssárgára, annak ellenére, hogy ez megint nem épp "bankszerű" szín. :) 

Nagyon jó ez a lakk, gyorsan szárad és nagyon tartós. Annyira, hogy előbb megunja az ember a színt minthogy lekopna a körméről. Eltávolítani viszont elég időigényes, mert körömlakklemosós vattával kell leáztatni, ha nem akarunk nyakig csillámosak lenni. 

És itt a lényeg: adott egy szép sértetlen dörzsis felület egy megunt, kissé megfakult színnel/fénnyel. Kíváncsi voltam mit ad, ha rákenek egy szatén finisű bordót?



Nos, ez lett belőle. Érdekes, nem is rossz. Különös, hogy ezen a speckó alapon gyorsabban száradt a miss sporty lakk, mint bármi máson eddig, a másik előny, hogy így elég belőle egy réteg. A rücskös felületen  megtörik a szatén fény, így nem annyira karácsonyi-szaloncukros a hatás.



Akartam valami újat és felfedeztem magamnak, olyan mintha vettem volna egy új lakkot és ez még csak az első szárnypróbálgatásom a színek és textúrák házasításában. Apró örömök az életben.

Nőből vagyok én is, gyakran elég egy ilyen picike "törődj magaddal" - elnézést, Garnier :) - pillanat, hogy a figyelmem fókuszát áthelyezzem a problémáimról az örömeimre :) 


2013. június 24., hétfő

Egy nehéz nap margójára

Egy beszédes dal.

" Mert elfogyunk, ahogy a Nap fogy olykor,
sugaraiból ha az űr kortyol hogy lehessen részeg
mint az apró kis részek."


2013. június 23., vasárnap

Balázs Fecó

Kedvelt előadóim közé tartozik Balázs Fecó is, akinek dalait csak kivételes alkalmakkor, ritkán hallgatom, mert mindig megríkatnak. Úgy használom ezeket a dalokat, mint más a Xanaxot. Ha tele a puttony, előveszek egyet, meghallgatom, jól kibőgöm magam, felemelem a fejem, veszek egy mély levegőt és megyek tovább. 

Most hogy már a harmadik szívemnek kedves művésztől hoztam dalt, rádöbbentem, hogy a szomorkás dalok igazán közel állnak hozzám. Különös, mert az emberek többsége mosolygós, jókedvű, energikus, céltudatos "üzletasszonynak" tart. Gondolom ez a munkám miatt alakult így. Tulajdonképpen elég férfias terep amin érvényesülnöm kell, itt nincs helye a bizonytalankodásnak. Néhány fájdalmas de hasznos pofon után rá kellett jönnöm, hogy a hétköznapokban nem túl bölcs dolog az érzékeny arcunkat mutatni. 

Nap végén gyakran érzek így: 

"Megint elment a nap,
 ahogy mindig szokott.
 Nem túl sok van már,
 amit még itt hagyott.
 Ami félig van kész, az ma félig marad. 
 Engedd, hogy a dolgok
 most nélkülünk változzanak."

"Ki mondja meg, vajon meddig lehet, 
 hogy minden nap,
 mindenhol erős legyek? 
 A csönd volna jó.
 Kicsit könnyebb napok.
 Ne kérdezz semmit, ha látod,
 hogy fáradt vagyok."

Ha anyukám most látna, biztos azt mondaná: " Ne sajnáld annyira magad vagy sajnálj egy kicsit engem is." Régen ez bántott, úgy gondoltam igazán lehetne együtt érzőbb. Aztán rájöttem, hogy tényleg nem hagyhatom el magam és ezt ő így tudta megtanítani. 

Holnap hétfő és én megint nekivágok. Akkor is, azért is. Akármilyen reménytelennek is tűnik ebben a pillanatban a siker.

2013. június 17., hétfő

Júniusi szépségek - a veteményben

lucerna - kaszálás folyamatban :)
Jókora kertünk van, s bár már 6 éve itt lakunk eddig nem volt affinitásom foglalkozni vele. Emiatt csak az első néhány m2-t rotáltattam fel a férjemmel a hátsó részben lucerna, az oldalsó szélen kaszálófű van a papa jóvoltából, ezt ő gardírozza és hordja a nyulainak - amiből aztán szerencsére a mi asztalunkra is jut. :) 

Valahogy az idén gusztust kaptam rá, hogy kertészkedjek, talán mostanra érett be bennem apukám önellátás mantrája? Mert ugye a papának két állandó témája van, ami körülbelül úgy válik ketté mint a csillagok háborújában az erő két oldala: az önellátás mindig pozitív, a "jómód" általában negatív kontextusban. Előbbi köt össze minket a földdel, hiszen ez a létünk alapja (porból lettünk - porrá leszünk) és megtanít értékelni amink van, utóbbi viszont összekeveri az értékrendünket és előhívja a rossz tulajdonságainkat, úgymint lustaság, irigység, stb. Én ebben a gondolat-közegben nőttem fel.

Tehát most azt hihetnénk, hogy végre fogott rajtam a jó szó, de ennél prózaibb oka is van a lelkesedésemnek,  ugyanis egy ideje egyedüli kereső vagyok és veszett drága a kaja egy 4 fős családnak.... 

Tehát idén debütálok mint kezdő kertész és itt tartok jelenleg:

bal felső sarok: 4 tő spenót és néhány szem krumpli - kísérleti célból :)

bab, hagyma, kukorica
(egyelőre minden tudományos alapot nélkülöző rendszerben)

pár szál borsó (azért pár szál, mert megzabálták a madarak és túl későn vetettem)
és jó sok paradicsom, utóbbit már megtördeltem anyukám instrukciói alapján,
de még így is elég bujának tűnik :)
cukkíni barátaim
szépségeim (bal oldali bokron vannak)
A gyümölcsszezon is most indul - leszámítva az epret, amin már túlvagyunk - érik a meggy és a francia barack, előbbiből ma egy vödörrel szedtünk, de meg se látszik a fán, utóbbira még várni kell egy-két napot, de már nem sokat! :)


...kicsi is, kukacos is, de a miénk...
el lehet vele kézimunkázni mire kiválogatom, sebaj, jó lesz stresszoldásra

ezt pedig már alig várom hogy enni lehessen!
Ja és majdnem elfelejtettem bemutatni a szomszéd kakast, aki mindig odajön a kerítéshez ha meglát a meggyfa felé közeledni és addig kukorékol, amíg át nem dobok neki néhány szemet :) 
Ha tudná, hogy én általában egy tál nokedli társaságában vizionálom, valószínűleg nem lenne ilyen barátságos... :)  


2013. június 15., szombat

Hurrá, én is kaptam :)



Mancoka akitől a díjat kaptam, blogján keresztül megmutatja nekünk szépséges virágait és bepillantást enged azokra a szép helyekre ahova volt szerencséje eljutni. Igazán örülök a díjnak, kedves gesztusnak tartom. Azért csak most adom tovább, mert nagyon sokat gondolkodtam kihez kerüljön? Úgy láttam nagyjából mindenkinek van már ilyenje azok közül akiket olvasok, de sebaj, talán elfér egy újabb a sorban.
Ééés: hogy egy kis extrát vigyek a játékba, mindenki kap egy kis virtuális ajándékot is a díj mellé, a saját kedvenceim közül. :)

A szabályoknak megfelelően tehát kiválasztottam 4 blogot/bloggert, akiknek a posztjait mindig nagyon várom és alig várom hogy elolvashassam, valamint a feliratkozóik száma még nem érte el a 200-at. Fontos, hogy ez felsorolás és nem rangsor! Lássuk kik ők:

A dolgos Szupercsaj blogját nagyon kedvelem. Valószínűleg azért, mert én is egy dolgozó szupercsaj vagyok :) A posztjai alapján megállapítottam, hogy mi egy húron pendülünk, szeretem a laza humorát és hogy nagyon változatos a blog is. :) Superwoman, fogadd tőlem szeretettel ezt a dalt:


A csupaszív Dius sorait szintén szeretettel olvasom. Diusból csak úgy ömlenek az érzések: szeretet, jóindulat, elfogadás, igyekezet, kötelességtudat. A sorok közt gyakran megbúvó kételyek zöme alaptalan, mert amiket Dius gondol, azok jó gondolatok. 

Dius, ezt neked küldöm. Ha elbizonytalanodsz bármikor, bármiben csak nézz rá a fiaidra és meg fogsz nyugodni. Te már bizonyítottál, minden amit ehhez hozzáteszel, már ráadás! 



A figyelmes Adrienn -nek nyitott könyv az élete, blog formájában. Olyan könyv ez, amit érdemes olvasni és amiből sokat lehet tanulni. Adrienn olyan szerepek őrzője, amiket az iskolában kellene  tanítani, mégis azt írja még keresi az útját. Szerintem már megtalálta. :)

Adrienn, fogadd szeretettel tőlem a díjat és ezt a dalt:


A gondterhelt Attila aki kritikusan szemléli a világot és saját magát egyaránt, akiről posztjai alapján egy jólelkű, mély érzésű, elmélkedő ember profilja rajzolódott ki bennem. Az Attila írásaiban fellelhető érzés- és eszmefuttatás forgácsok megérintenek és elgondolkodtatnak. Ha tehetném, adnék neki egy kicsit a derűlátásomból.

Attila fogadd szeretettel tőlem a díjat és ezt a dalt:




2013. június 12., szerda

Amy


Korábban elhatároztam, hogy abc sorrendben feljegyzem azokat előadókat, akik a szívembe lopták magukat.

Ágnesről már írtam korábban, most jöjjön Amy Winehouse. 

Forrás
Nehéz szavakba önteni mi fogott meg a hangjában és dalaiban, talán az eredetisége, egyedisége, kitárulkozása? Akármi is, nagy hatással van rám, ahányszor csak látom vagy hallom. A dalaiban benne van a legtöbb emberi gyarlóság, az ezek miatti bűntudat, eleven érzések. Elhatározások, kudarcok, beletörődések, dacos újrakezdések, szégyen és büszkeség. Csupa ellentét, egyszer fenn-egyszer lenn. Állandó hullámzásban. A fent: kicsit fent. A lent: nagyon lent.



Nem tudhatom és nem is rám tartozik, hogy honnan szorult belé ennyi bánat, mi vitte rá, hogy eltékozolja az, életét?

De nem a rossz dolgokat akarom nézni. Kizárólag a jót. A dalok pedig jók, nagyon jók. A hangja is jó. Nyers, karcos olykor elbicsaklik. Így még természetesebb, még szerethetőbb. Hiszen az embernek természete hogy elgyengül olykor. Miért is várnánk el bárki hangjától, hogy mindig tökéletesen szóljon? Őrült teher nyomná a vállam, ha azt gondolnám, hogy csak a tökéletes dolgokat lehet szeretni, hiszen én sem vagyok tökéletes!

Amy-t nézve, hallgatva arra a megállapításra jutottam, hogy a szomorúság és a szépség nem egymást kizáró fogalmak. Olykor kéz a kézben járnak és közös tulajdonságuk is van: mindkettő mulandó.

Nekem is vannak rosszabb időszakaim, de makacsul akarom hinni, hogy az élet még ezekkel együtt is alapvetően szép. Ha vigyázok arra ami megadatott, ha tudok örülni annak amim van, akkor a vidám pillanataimat is megsokszorozhatom, sőt talán másoknak is erőt ad az üzenetem.

Ez egy kicsit nehezebb írás lett, ezért mindenképp egy lazább-vidámabb dalocskával gondoltam zárni...



... és egy szép üzenettel: 

A keresztünk a bizakodástól nem lesz könnyebb, de fogást válthatunk rajta, hogy ne törje jobban a vállunkat!






Valami - folytatás

A virágoskertben talált titokzatos valami nem hagyta nyugodni a kíváncsiságomat. Rágugliztam a "gomba blog" szavakra így együtt és egy fantasztikus blogot találtam: Gombamánia

Elképesztő tudás anyag van itt, ez az oldal egy kincsesbánya! Bátorkodtam a blog tulajdonosától segítséget kérni a valami beazonosításában. Ezt a munkát segítendő kiemeltem a földből  (határozottan gomba illata van) és az egyik darabját (termőtest?) kettévágtam. Az alábbi képeket fotóztam: 






Így már biztosan gyorsan kiderül, hogy mit találtam :)
Remélem nem mérgező...


2013. június 10., hétfő

Újoncok

Láttatok már ilyet? Én még soha:

Valami
Ez a valami - feltételezem, talán valamilyen gomba - a virágoskertben nőtt, közvetlenül a talajfelszín alatt. Egy centi föld fedte. Véletlenül felsértettem a kapával. Az a fényes átlátszó valami pár perc alatt úgy megkötött, mint a ragasztó. Gyorsan visszatemettem, mert nem tudom mit kell vele csinálni? Van valakinek ötlete, hogy mi ez és mit akar?

Láttam ma más újdonságot is:  


... de ezt időközben sikerült beazonosítani: fehérpettyes alácsüngőlepke

A váratlan vendégek mellé olyan is jött akit én hívtam életre:


... az első saját vetésű cukkinim :) Nagyon örülök neki!

Örökség

Volt nekem egy anyai nagymamám, aki sokat vigyázott rám a nyári szünetekben. Minél előrébb haladok az utamon, annál többet gondolok rá. Furcsa mód a vele kapcsolatos emlékek nem halványodnak, inkább egyre élesednek. A mamával kapcsolatosan meglehetősen vegyes érzéseim voltak gyerekkoromban. Magának való volt, keveset beszélt, ritkán mutatta ki az érzéseit és fanyar humor jellemezte. 

Egyszer például nagyon unatkoztam, ő adott egy befőttesüveget, hogy gyűjtsek bele krumpliborgat. Megkérdeztem hogy és mi lesz érte a jutalmam ha megcsinálom? Mire ő azt felelte: "- hát felöntheted őket vízzel". Én meg meg is csináltam... :) Már felnőtt voltam, mire leesett hogy valószínűleg csak viccelt. 

Nem sok földi dolgot hagyott maga után, amikor anyukám megkérdezte mit akarok a "hagyatékból", nem is tudtam hirtelen mit mondani. Végül az ágytakarót választottam - amit olyan sokszor összeugráltam kiskoromban a mama legnagyobb bosszúságára - illetve a kertből szedtünk fel pár tő epret és  magot fogtunk a mama kedvenc virágáról. Ennek 8 éve. 


A mama epre


A mama virága (tatárvirág)

Kezdetben anyu nevelgette őket, de amióta családi házba költöztem,  ez az eper és ez a virág a kertem állandó lakói lettek. Egészségesek, szaporák, igénytelenek, szépek és legfőképpen a mamára emlékeztetnek. 

Amikor kézbe fogom, vagy csak rájuk nézek arra gondolok, régen ő is pont így örült nekik, s ha van élet a halál után, most biztos lát és csóválja a fejét, hogy milyen szentimentális vagyok és milyen baromság ez a blogolás! :)

2013. június 6., csütörtök

Az első rózsám!

Az utóbbi napokban nem volt kedvem írni a blogba, mert cudar napok jártak rám, kudarcok és kellemetlenségek szegélyezték az utamat és nehéz volt meglátni a szépet. Vannak ilyen szériáim, mit van mit tenni. De ma már egy kicsit jobb volt és most végre újra ki tudtam nyitni a szemem a pozitív dolgokra. Például nagy nagy örömömre gyökeret eresztett, sőt hajtást is növesztett életem első saját szaporítású rózsája! Nagyon lehet annak örülni, ha az ember maga állít elő egy új növényt akár magról, akár dugványról, akár akárhogy.

Az úgy kezdődött, hogy engem régen egyáltalán nem érdekeltek a rózsák. Szégyen - nem szégyen én úgy gondoltam ez olyan "öregasszonyos" virág. Meg egyébként is annyi vele a macera, folyton tetves lesz meg lisztharmatos... meg metszeni kell, meg minden. Aztán jöttek az anyáknapják, névnapok, születésnapok, nőnapok, és a család hordta rendületlenül ezeket a kis tesco-s cserepes mini-rózsákat. Sokáig nem jöttem rá hogy ezt ki kell ültetni, mindig gyorsan kinyuvadtak, ettől még jobban megutáltam őket. Aztán egyszer az egyik annyira szép volt, hogy gondoltam megér egy próbát és kiültetem a ládába a bejárathoz. Meghálálta, megerősödött, megnőtt, ellenálló volt és tavasztól őszig non-stop virágzott, teljesen el voltam ájulva, hogy egy minirózsa ilyen is lehet:

Jajj ettől úgy gondoltam hogy még, még, még... és ezután már minden minirózsát kiültettem ugyanígy. De azok nem lettek ilyenek, azok ugyanolyanok maradtak, mint voltak amikor megkaptam őket. Áttelelnek, lehet őket metszeni, mindent úgy csinálnak ahogy a nagy rózsák, de mégse ilyen szépek. Itt van például ez:
De ez utálatos. Folyton permetezni kell. :(

Most arra gondolok, hogy vajon az én kedves rózsám milyen fajta lehet? Efölötti elmélkedésemben arra jutottam, hogy nekem kéne ebből még néhány tő. Szaporítsunk, gondoltam. Elolvastam róla mindent az intereneten, még gyökereztető hormont is vettem. Kiváncsiságból ledugtam két gallyacskát egyet hormonnal egyet anélkül. Persze az utóbbi eredt meg. Ez pontosan úgy nézett ki, hogy egy virágzó ágat levágtam, levágtam róla a virágot, alulról levátam róla a leveleket, úgy hogy csak 2db 5-ös levél maradt rajta és kerti föld+virágföld keverékébe ledugtam. Kb 8cm volt a föld alatt és felett is. Aztán a tetejére tettem egy befőttes üveget és így maradt egy hónapig. Közben gyakran kapott vizet. Aztán egy szép egy nap...

Tá-dáámmm:
A föld alól kihajtott :) A zöld ágacska az eredeti, a barnásabb az új. Nagyon örülök neki, ez az első saját rózsám! Remélem most már minden esélye megvan rá hogy olyan szép legyen mint a mamája.

Aki most ilyet nyílik éppen:
Bárcsak tudnám a nevét... de van itt még valami, az idei anyáknapim is kinyílt, az ő nevét szerencsére tudom:
Dipladenia.
Remélem átvészeli majd a telet, nagy kihívás lesz, mert a lakásban tudom csak teleltetni. Ha sikerül, egy nap talán így néz majd ki:

forrás