2013. szeptember 30., hétfő

Még nyílnak a kertben...


Tehát vége a szeptembernek.

Ma egész nap esett - egyrészt örültem neki, hogy szépen "áznak a retkeim" amik Juhmeli egy régebbi kommentjének köszönhetik az életüket, másrészt bánatos hangulatba kerültem a szürkeségtől, ami odakinn fogadott. 

Ezért úgy határozom előkapom a szebb napokon elkattintgatott képeimet, SW szavajárásával élve a "boldogságfotóimat" és felteszem ide a Szépségraktárba, hátha valaki örül majd neki.

A kis lilásrózsaszín virág az első képen, egy törpe krizantémszerűség (nem tudom pontosan mi ez). A gyökere úgy terjed mint a tarack és sovány talajon is jól bírja a strapát. 
A sárga virág szintén igen agresszív terjeszkedő, ember magasságúra megnő a legmostohább körülmények között is, tenyérnyi nagyságú virágaival díszíti az udvart. Sokfelé látni ilyet itt a környéken. Talán mások is azért szeretik a magasra növő termetét, mert így tutira kilátszik a gazból? :) ;)


A kis kövirózsában azt szeretem, hogy egész évben díszít. Bárcsak én is ilyen jól tudnék alkalmazkodni a változásokhoz mint ez a növény. Neki aztán jöhet hó vagy hőség... túlél minden körülmények között.

A kis rózsaszín törperózsát is ismeritek, ez az, amit még tavasszal gyökereztettem és már nyáron virágozni kezdett. Azóta  nagyon sok virágot bontott és most is elemében van, reméljük így lesz ez egész a fagyokig. 


A kokárdavirág is örök túlélő. Bear Grylls kismiska hozzá képest.





A törpenapraforgó magot már nagyon régen kaptam, de megfeledkeztem róla, így évekig kallódott a lakásban. Idén előkerült és elszórtam lesz ami lesz alapon. Ez az egy szál kelt ki belőle :)


Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy amilyen hullámzó a kedélyállapotom, annyira hullámzóak virágaim körülményei is, mert amikor nagyon magam alatt vagyok, akkor az ő tutujgatásukra már nincs energiám. De ezek a fajok mind nagyon masszívak, átestek a tűzkeresztségen! :)
A természet kegyes és erős, elnézi hogyha időnként magamba fordulok. Akkor is ad szépségeket, amikor nehezemre esik meglátni.  Néha felnézek az égre bátorítást vagy megértést remélve és arra gondolok, hogy valakinek talán én vagyok az akire felnéz és tőlem várja ezeket a dolgokat.


Itt felfelé néztem ...
... és jó volt :)

2013. szeptember 28., szombat

Olvasnivaló - www.multiculti.hu

Amikor a körömnaplót kiszerveztem a Szépségraktár blogból, ígéretet tettem rá, hogy az "olvasnivaló" rovat veszi át a helyét, ahol olyan tartalmakra hívom fel a figyelmet, amiket én szépnek és/vagy hasznosnak tartok.

Ezúttal  a www.multiculti.hu oldalt választottam, ahol figyelemre érdemes gondolatébresztő írások találhatóak.


Azért kedvelem az itt megjelenő cikkeket, mert eredetiek, igényesek. Az itt publikáló szakemberek finom humorral elemezgetik a munka-karrier-önmegvalósítás témakörét. Elsősorban a multinacionális cégek berkeibe engednek betekintést a szerzők, de a tartalmak kellőképpen objektívek és részletesek ahhoz, hogy a versenyszféra más területein dolgozók is meríthessenek belőle. 

Szeretem tudni hogyan "jár a többi ember agya", mi motiválja őket, milyen hatással van rájuk a környezetük, hogy kezelik az kihívásaikat, milyen érzelmeket ébresztenek bennük a szituációk, amibe belekerülnek, mi a véleményük a hierarchiáról, hogyan helyezkednek el benne, hogy érzik ott magukat. Az is érdekel, hogy hányféleképpen lehet viszonyulni egy-egy feladathoz, emberhez, véleményhez, továbbá arra is keresem még a választ hogy hogyan kell megtartani érzelmileg azt a bizonyos három lépést, hogyan lehet rájönni milyen játszmák folynak körülöttünk. Fontos ismerni a külvilágot, de ugyanilyen fontosnak tartom, hogy időről - időre magunknak, magunkban, magunkról is megfogalmazunk kérdéseket és kívülről figyeljünk befelé. Ezt legkönnyebben úgy tehetünk meg, ha elolvassuk a hivatásos emberismerők gondolatait, hogy aztán további kérdések születhessenek bennünk! :)

Összefoglalva, szerintem az a jó a Multiculti.hu cikkeiben, hogy olyan kérdéseimre is választ kapok belőlük, amik már bennem voltak, de még nem formálódtak szavakká. Ilyen például a munka-magánélet egyensúly realitása is. 

Bogarásszatok az oldalon, igazán szórakoztató és tanulságos időtöltésben lesz részetek. 


2013. szeptember 26., csütörtök

Kedvenc előadók - M - Marozsán Erika

forrás

Korábban írtam már róla, hogy nagyon szeretem amikor színészek énekelnek, különösen tetszik Marozsán Erika 2006-ban megjelent Szakíts ha tudsz című lemeze. 

Általában olyan dalokat szeretek hallgatni amik rímelnek a saját életemre, de ebben az esetben erről nincs szó (szerencsére). Egész egyszerűen csak tetszik a lemez hangulata, a dalszövegek és Marozsán Erika szépséges hangja :)






A lemezen a szerelem különböző stációi jelennek meg egy szerelmi bánatot átélő nő szemszögéből. Gyakorlatilag minden érzés megelevenedik a dalokban, amit egy nő ilyenkor érezhet. Örülnék neki, ha sokkal több ilyen jellegű értelmes-érzelmes zenébe lehetne botlani a médiában.

Két személyes kedvencemet szeretném kiemelni (katt a címre):


Nem mondom hogy sosem volt szerelmi csalódásom, de hál' Istennek ha volt is, annak már nagyon sok éve és igazából nem is emlékszem rá hogy ennyire fájt volna... valószínűleg nem volt igazán nagy szerelem :) Mégis mikor hallom ezt a dalt akkor abszolút át tudom érezni a csalódott nők lelkiállapotát és újra és újra megállapítom hogy a szomorúságnak is van szépsége. Valamint azt is, hogy mekkora mákom van, hogy nekem ez az ízig-vérig összetörés eddig kimaradt az életemből. :D


Ilyen élethelyzetem sem volt még - remélem nem is lesz! Itt a sértettség, a düh, a bosszú, az önigazolás hangja szólal meg. Ez azért egy kicsit tükröz az én "kutyaharapást szőrével" illetve "gomb hát sej, ha leszakad..." hozzáállásomból :) Úgy gondolom akkor érez így valaki, amikor még nincs túl a régi kapcsolaton, de már nagyon szeretné azt hinni hogy igen, ám valójában csak ámítja magát.

Érdemes a lemez többi dalát is meghallgatni, egyáltalán nem "egy kaptafa" dalok.

A szép dalszövegeket Jónás Tamás írta. Korábban nem is hallottam róla. Igazán különösnek találom hogy férfi létére ilyen hitelesen tud női érzéseket szavakká kódolni. A játékos dallamokat pedig Juhász Gábornak köszönhetjük :)

Ha van kedvetek hallgassatok meg több számot is a lemezről, érdemes.


2013. szeptember 19., csütörtök

Intim Torna Illegál: Élvezd (Punnany Massif)

Íme egy erőadó előadó :)


Élvezd

"Kövesd az álmod, minek más útját járnod?
A vészmadár nem repül, hangosan károg,
Minden lépéssel közelebb önmagad,
Az esőtől csak erősödik benn a mag."

Egy kedves ismerősnek :)


Ne csüggedj!
Itt az én kis t***o gazdaságos mentett hibim! :)
Talán ez visszaadja a hitedet a multis növényeket illetően...

2013. szeptember 17., kedd

Kedvenc előadók - K - Kozma Orsi

Kozma Orsit először a Jazz+Az formációban hallottam énekelni, de nem akkor szerettem meg, hanem később, amikor már önálló lemezzel jelentkezett, ami a "szívemből szól" kategória. Mindig nagy élmény nekem értelmes dalszöveggel találkozni, magyarul. 

Gyakorlatilag minden dala kedvenc, de most csak néhányat emelnék ki ezek közül:

Akkor...:

"Egy szó" - itt kezdődött a rajongásom :) Sajnos ez a videó nem viszi végig a dalt, de a lényeg így is hallható. Itt egy szál gitár kíséri - szerintem így érvényesül legjobban a hangja.

"Nem félek, nem kérek, érzem hogy senki sem ért..."


... pár évvel később ...
" A világban nincsen véletlen, tudod éppen ez tart életben."

... és most:


A túlsó part

" Amit látsz, csak egy pillantásig tart, 
hiszen nincs is túlsó part, ahol találkozhatnánk, 
bármi vár is ránk. 
Amit érzel, csak egy másodpercig tart, 
hiszen nincs is túlsó part ahol találkozhatnánk." 

Nagyon szeretem Orsi hangját, mert szerintem igazán különleges és szép. Sok nagyszerű dala elérhető youtube-on és itt. Az is jó, hogy egy-egy dalt többféle stílusban/verzióban is meghallgathatunk tőle. Illetve mindenképp érdemes meglátogatni a hivatalos oldalát is: Kozma Orsi Website

2013. szeptember 14., szombat

Kedvenc előadók abc sorrendben - K - Kaszás Attila

Egy ideje gyűjtögetem már itt a blogon kedvenc előadóimat abc sorrendben. Sokféle zenét szeretek, nyitott vagyok az újdonságokra is, ezért nehezen tudom kategorizálni a zenei ízlésemet, de azt azért biztosan kijelenthetem, hogy értelmes/ötletes dalszöveggel, fülbemászó dallammal, meglepő fordulatokkal, mély érzelmekkel, karakteres, jól megkülönböztethető énekhangokkal tudják belopni magukat a szívembe a művészek.

Eddig az alábbi bejegyzések születtek:

Ágnes , Amy , Balázs Fecó , Christina , Demjén Ferenc , Emberek , Für Anikó , Horváth Charlie akit pedig most szeretnék figyelmetekbe ajánlani az I-t és a J-t átugorva nem más, mint :

forrás
Kaszás Attila 
Tudom hogy őt elsősorban színészként tiszteljük, de számomra jószerivel csak a hangfelvételei voltak elérhetőek, valószínűleg ezért kötődöm jobban zenei oldalról hozzá. Ha lehet szerelmesnek lenni egy hangba, akkor az övé tökéletesen alkalmas erre. Egyébként is nagyon szeretem amikor színészek énekelnek, mert nagyon értik a módját, hogy extra érzésmennyiséget közvetítsenek.
A legeslegeslegkedvesebb erőmerítő dalom a " Ha akarom " ami egy rendkívül nagy erejű dal, ami a dacos-harcos vonalat hozza felszínre bennem - amire bizony újra és újra komoly szükségem van.


"Nem igaz, hogy vége,
nem igaz, hogy nem jó!
Nem igaz, hogy elmúlt,
nem igaz, hogy álom, 
mert élvezem azt ami szól itt bent,
és nem szeretnék mást!"




Állítólag ez egy párkapcsolati válság ihlette dal, de nekem inkább a munkám vonatkozásában dobban rá a szívem. Vehetjük ezt egy burnout-ellenes dalnak is. :) 

A másik nagy kedvenc a "Rohanás" amibe én szintén teljesen más jelentést értek bele mint aminek szánták eredetileg, de úgy gondolom az autóverseny nagyon is jó metafora a versenyszférában való létezés "élményének" kifejezésére. Ugyanazt csináljuk mi is, ugyanazokat a köröket futjuk minden nap, akárcsak az autóversenyzők:


" ...Rohanás, nem tudom hogy hol a cél,
süketen körözök egy értelmetlen sikerért.
Rohanás, elfogy majd a levegő,
nyomulás, érzem ahogy zsugorodik az erő.
Rohanunk, a legnagyobbat vigyük el,
rohanunk, hogy megszerezzük ami kell.
Az a baj, már nem tudom hogy mi a cél,
de attól félek, lesz aki majd pont előttem odaér."


" Soha nem gondoltad még, hogy az élet több mint szép?"

Nagyon sok dalt fel tudnék még sorolni, de úgy gondolom kedvcsinálónak ennyi most épp elég lesz. :) Érdemes feltúrni a youtube-ot, nagyon szép dalokat fogtok találni Kaszás Attila előadásában.



2013. szeptember 11., szerda

Örökség III. - Láthatóvá tenni a láthatatlant

Meglátni a lehetőséget vesztettnek hitt helyzetekben, meglátni a szépet olyan dolgokban amiket más haszontalannak hisz, lehajolni látszólag értéktelen dolgokért, teremteni belőlük valami szépet, hasznosat, tartalmasat. Érezni az alkotás örömét. Merni elképzelni, tudni megtervezni, bírni erővel és befejezni. 

Beleadni magunkból amit adni lehet, kreativitást, türelmet és hitet. 

Nem csüggedni, nem abbahagyni, akkor sem ha rájövünk hogy valamit elvétettünk. Visszafejteni ami begubancolódott, vigyázva vagy épp ellenkezőleg, eltépni, ha kell. Rászánni időt, energiát, figyelmet a projektre amit megálmodtunk és amiben hiszünk és kitartani munkánkban akkor is amikor nem lehetünk benne biztosak hogy létezik-e rajtunk kívül bárki ember fia, aki felfogja, aki megérti, aki értékeli igyekezetünket. 

Csak csinálni amit jónak gondolunk. Nem elismerésért, nem haszonért. Azért hogy láthatatlan értékeinket láthatóvá és elérhetővé tegyük. Ez az anyai örökségem.

A képeken olyan takarókat láthattok, amiket anyukám horgolt, újrahasznosított fonalakból. 

Használtruha üzletekből szerzett kötött pulóvereket,  felfejtette őket, majd négyzeteket horgolt belőlük, amikből végül takarókat készített.

Ezek a takarók számomra csodás kincsek, mert az ő belső értékeit emelik át a mentális síkból az anyagi valóságba.

Exupéry tévedett amikor azt állította: "ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan". Szerintem igenis látható, csak meg kell érnünk rá, hogy megértsük amit látunk. Remélem anyukám még sokat, sokfélét és sokáig fog alkotni. :)

Horgolni ugyan nem tanultam meg tőle, de megtanultam valami mást, ami sokkal fontosabb. Erős akaratot arra hogy értéket teremtsek. Ez a legnagyobb dolog amit egy gyerek útravalóul kaphat. Szerencsés vagyok.







2013. szeptember 5., csütörtök

Lehetőség vagy akadály?

Megint megtalált egy jópofa kép a facebook-on. Szeretem Gazdagmami posztjait, nagyon motiválóak, érdemes követni az írásait, jó ötletei és eredeti meglátásai vannak.

Legutóbb erre a képre figyeltem fel:

forrás
Azon gondolkodtam, hogy mit gondolhat optimista úr utasa, amikor meglátja a dombot? Valószínűleg azt, hogy lehetetlen túljutni a dombon, ezért talán meg sem próbálja. Vajon hallgat az utasára, lesz bátorsága nekifutni, vagy esetleg átadja a volánt? Nyilvánvaló hogy ezen a képen én a szürke ruhás emberke vagyok. Sokszor voltam már olyan helyzetben, hogy hittem egy ügyben ami kockázatot rejtett ugyan de remek lehetőséget is, viszont nem nálam volt a volán (volán = a döntés joga). Vagy épp ellenkezőleg, láttam a veszélyt de nem hallgatott rám senki. 

Gondolom nem én vagyok az első ember a földön aki pattant már le jó gondolattal döntéshozóról. Ilyenkor általában a vállunkat vonogatjuk, áttolva a felelősséget a másikra... hogy "önfejű, elbizakodott, nem hallgat rám" de én úgy gondolom ha nem tudom érvényre juttatni az akaratomat, az az én hibám. Hiszen ha van egy jó ötletem és ügyesen "adom el" akkor a másik meg AKARJA venni. 

A másik gondolat, ami a kép kapcsán eszembe jutott, hogy melyik ismerősöm mit lát ebben a képben. Volt aki azt reagálta, hogy a felfelé utat szükségszerűen a lefelé követi. Ez az ő olvasatában azt jelenti, hogy "minek küzdjek meg az emelkedővel, ha utána lejtőre kerülök?" Meglepődtem. Neki a lejtőről a hanyatlás jutott az eszébe. Nekem meg az, hogy a lejtőn már nem kell pedálozni. :)

Szummázva a saját meglátásomat: 

Nekem azt mondja ez a kép, hogy van olyan szituáció amikor az addigi sebességgel már nem folytathatjuk az utunkat. Ha úgy érzem, hogy megrekedtem, én is nekifutok újra és újra még akkor is ha nem tudom mi vár rám a domb túloldalán. Felfelé úthoz átmenetileg vissza kell kapcsolni és tolni a gázt, amikor érzed hogy lefelé mész még mindig módodban áll fékezni és talán a túloldalon majd rálelsz egy "egyenesebb" útra  Vagy egy újabb kaptató vár... ki tudja? De ha neki se futsz, akkor csak két opciód marad, egy helyben toporogsz életed végéig, vagy visszamész oda ahonnan elindultál.


2013. szeptember 2., hétfő

Düh és dac - a két jóbarát

Megtaláltam azt a dalt a youtube-on, ami akkor volt a kedvencem amikor annyi idős voltam mint most a fiam (14). Furcsa így felnőtt fejjel újra hallgatni ennyi év után egész új gondolatok generálódnak bennem. 

Igazából megvan még az eredeti magnókazetta is csak nincs min lejátszani... amióta van youtube azóta időről időre rákerestem erre a dalra, hátha egy rokon lélek felteszi, és így is lett. Látod? Kérd és megadatik :)

Egy kis nosztalgia:



Még most is tele leszek energiával miközben hallgatom. A dac és a düh feltölt bátorsággal és küzdeni akarással.

Tudom hogy tele van minden azzal, hogy a pozitív dolgokból kell erőt meríteni, ami persze igaz, meg tök jó is, én is kifejezetten szeretem a jót meglátni amiben csak lehet. Mert lehet. Még ezekben a nem trendi érzelmekben is: a dühben és a dacban. 

Ha igazán őszinte akarok lenni, én akkor vagyok a legerősebb amikor sarokba szorítanak. Azt mondják van egy rész az agyban ami egy kis kapcsoló. Nem tud semmi mást csak kapcsolni két opció között. Az opciók : ÜSS vagy FUSS. Az én kapcsolóm mostanában elég sokat kattogott :)

Elég sokat ahhoz, hogy megállapítsam, a düh önmagában nem rossz dolog, attól és csak akkor válik rosszá, ha engedjük hogy átvegye a viselkedésünk felett a hatalmat. Ameddig képesek vagyunk kontroll alatt tartani a dühünket, addig erőforrásként tud funkcionálni. Amikor ez történik, akkor mondunk ilyeneket magunkban: 

- Ha ő megtudta csinálni, én is meg tudom!
- CSAKAZÉRTIS megcsinálom!
- Nem adom fel! Bebizonyítom!
- Nem szerzem meg neki azt az örömöt hogy veszíteni lásson!

Úgy gondolom amikor ezek a mondatok megszólalnak bennünk, akkor van a kis kapcsolónk ÜSS állásban. Próbálom arra kondícionálni magam, hogy többször üssek mint fussak.

Ehhez pedig egy remek eszköz kapcsolatban maradni a kamaszkori önmagammal. Mert abban a lányban bizony volt spiritusz!  :)