2013. szeptember 5., csütörtök

Lehetőség vagy akadály?

Megint megtalált egy jópofa kép a facebook-on. Szeretem Gazdagmami posztjait, nagyon motiválóak, érdemes követni az írásait, jó ötletei és eredeti meglátásai vannak.

Legutóbb erre a képre figyeltem fel:

forrás
Azon gondolkodtam, hogy mit gondolhat optimista úr utasa, amikor meglátja a dombot? Valószínűleg azt, hogy lehetetlen túljutni a dombon, ezért talán meg sem próbálja. Vajon hallgat az utasára, lesz bátorsága nekifutni, vagy esetleg átadja a volánt? Nyilvánvaló hogy ezen a képen én a szürke ruhás emberke vagyok. Sokszor voltam már olyan helyzetben, hogy hittem egy ügyben ami kockázatot rejtett ugyan de remek lehetőséget is, viszont nem nálam volt a volán (volán = a döntés joga). Vagy épp ellenkezőleg, láttam a veszélyt de nem hallgatott rám senki. 

Gondolom nem én vagyok az első ember a földön aki pattant már le jó gondolattal döntéshozóról. Ilyenkor általában a vállunkat vonogatjuk, áttolva a felelősséget a másikra... hogy "önfejű, elbizakodott, nem hallgat rám" de én úgy gondolom ha nem tudom érvényre juttatni az akaratomat, az az én hibám. Hiszen ha van egy jó ötletem és ügyesen "adom el" akkor a másik meg AKARJA venni. 

A másik gondolat, ami a kép kapcsán eszembe jutott, hogy melyik ismerősöm mit lát ebben a képben. Volt aki azt reagálta, hogy a felfelé utat szükségszerűen a lefelé követi. Ez az ő olvasatában azt jelenti, hogy "minek küzdjek meg az emelkedővel, ha utána lejtőre kerülök?" Meglepődtem. Neki a lejtőről a hanyatlás jutott az eszébe. Nekem meg az, hogy a lejtőn már nem kell pedálozni. :)

Szummázva a saját meglátásomat: 

Nekem azt mondja ez a kép, hogy van olyan szituáció amikor az addigi sebességgel már nem folytathatjuk az utunkat. Ha úgy érzem, hogy megrekedtem, én is nekifutok újra és újra még akkor is ha nem tudom mi vár rám a domb túloldalán. Felfelé úthoz átmenetileg vissza kell kapcsolni és tolni a gázt, amikor érzed hogy lefelé mész még mindig módodban áll fékezni és talán a túloldalon majd rálelsz egy "egyenesebb" útra  Vagy egy újabb kaptató vár... ki tudja? De ha neki se futsz, akkor csak két opciód marad, egy helyben toporogsz életed végéig, vagy visszamész oda ahonnan elindultál.


2 megjegyzés:

  1. Ha van autód, van mivel nekimenj a hegynek. Ha nincs autód, gyenge a motorja, talán jogos az aggodalom. Nem pozitívizmus kérdése ez, hanem hogy legyen mivel nekimenni egy ilyen dombnak.
    Amíg fiatalon futkorász az ember, azt hiszi a dalai láma bölcsessége elég motiváció, de mire kezd megöregedni s futott egy pár kört hiába, meggondolja a többieket.
    Persze ez nem jelenti azt, hogy az ember öregségére újból a dalai lámát olvassa, hogy minek is futni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Attila, nekem is vannak korlátaim, "azzal főzök ami van", de ami van, abból ki akarom hozni a maximumot. Egyetértek, hogy fiatalabban könnyebb nekirugaszkodni és jobban lehet haladni, de haladni akkor is kell, ha csak lassan tudsz menni, igaz, hogy úgy jobban megizzadsz és tovább tart, de akkor is menni kell, mert ez a rendeltetésünk. A hegymászók se autóval mennek fel. :) Nem lehet mindenért a körülményeket okolni, nem született még meg az az ember aki el tudta volna velem hitetni, hogy nem vagyok hatással a körülményeimre, vagy hogy nem tudok alkalmazkodni hozzájuk :D Harcos vagyok.

      Törlés